2012. áprilisában elhatároztam, hogy én bizony kecsketejet akarok inni, mégpedig megbízható forrásból. ezért vettem is egy szerény állatot, és elneveztem Katódsugárcsőnek.

a másik faluból, ahonnan hoztuk sok-sok kecske volt egy helyen, én kiszemeltem őt, és kihoztuk. eleinte vonakodott, de ahogy "beszállt" a kocsiba, olyan nyugodtan és higgadtan ült, hogy nagyon meglepődtünk.

először idegenkedett a helytől, járkált körbe-körbe, mekegett félve. aztán kezdett hozzászokni. Betonnal való találkozásukkor háborúba kezdtek, Beton nagylegényként morgott rá meg ment oda hozzá, majd mikor Katódsugárcső emberesen megfejelte, onnantól kezdve mindenki tudta, hogy mi a rend. :D 

aztán összebarátkoztak, de mint az állat. a két állat.

szépen lassan mindenki nagyon megszerette otthon. teljes mértékben epikus volt, hogy Betonnal együtt őrizték a házat, a bejárati ajtó előtt ülve, és ha jött valaki, azonnal rohantak a kapuhoz.

ők is nagyon megszerették egymást, később már játékosan harcolgattak.

szóval gyakorlatilag családtag lett.

beszélgettem vele sokat, és nem csak én, de a többiek is. Édesapámat soha nem gondoltam nagy állatbarátnak, de kezdtük azt észrevenni, hogy kint van vele, beszélget vele, elviszi sétálni.

velem még futni is eljött, együtt futottunk hárman, Beton, Katódsugárcső meg én. vidámkodtunk és ordibáltunk a határban. na jó, én ordibáltam, ők meg röhögtek. meditáltunk, napoztunk. bár Betonnak az sosem ment, de a kecske bizony abszolút nyugalommal állt meg bármikor, hogy megkezdhesse a semmittevést.

sokszor, mikor hajnalban fejtem, vittem ki telefont és lejátszottam Neki Panterát közben, mert azt nagyon szerette, és akkor több tejet adott.

de ez tudjuk mivel jár: ha úgy megszeretünk valakit, mint egy embert, szinte már úgy, mint egy rokont, akkor lesz szomorú pillanat is.

szegény belelépett egy szögbe, és mérgezést kapott. tegnap már csak szenvedett, és nézett ránk, hogy segítsünk. nem tudta kinyitni a száját. úgyhogy este az állatorvos kimondta, hogy jobb lesz így Neki. örök álomba merült.

én nem vagyok egy sírós ember. mondta is tegnap a bátyám, hogy nagyon megrázott mindenkit, az ami kijött belőlem. 

a szüleim állítása szerint babakoromban is arról voltam híres, hogy nem sírtam szinte soha. amikor injekciót adtak be, az orvos meglepődve kérdezte Anyáékat, hogy hogy nem üvöltök, erre már minden gyereket le kell fogni, meg ordítanak. én nem sírtam. egész életemben nem sok sírást tudok összeszámolni. 

nagyon megrázott, amikor pár éve egy nagyon jó barátom, Szita Gabi meghalt fiatalon. amikor azt megtudtam, akkor sírtam. 

ez már több éve volt.

most, amikor mondta a tesóm, hogy mi a helyzet, akkor higgadtan vettem. azt gondoltam, hogy "de szar..., de lehetett tudni, hogy ez lesz". aztán kimentem a konyhába, és olyan dolog történt, mint még soha.

hirtelen forróság járta át az egész testemet, megszédültem és brutálisan bele nyílalt valami a szívembe. azt hiszem, hogy ilyesmire találták ki a "megszakad a szíve" kifejezést. letámaszkodtam a konyhapultra, elkezdtem könnyezni. egyszerűen nem voltam magamnál, és elkezdtem nyögve, meg hangokat kiadva bőgni. a többiek azt mondták, hogy ez kívülről eszméletlenül megrázó volt, még soha nem láttak ilyet tőlem, még könnyezést is alig.

én nem tudtam visszatartani, pedig nem akartam hangokat kiadni, de egyszerűen nem tudtam befolyásolni.

aztán leírhatatlan, milyen érzés volt kiásni a sírját. 

sajnos ez benne van, ha valakit közel engedsz magadhoz, de ez az élet rendje. még mielőtt feküdni ment, megígértem Neki, hogy nem lesz szomorkodás, vidám gondolok rá, és vidáman élem tovább az életem. 

Beton, mikor kiengedtük, szaladgált körbe-körbe, kereste, hogy hol van. 

csak annyit mondtam Neki, hogy elköltözött, máshol mekeg már, de jól van :)

ezt a cikket nem azért írtam, hogy "hű de jó ember meg állatbarát vagyok, mutassuk meg mindenkinek", hanem csak simán emlékül Katódsugárcsőnek.

megkérlek titeket szépen, hogy ne írjatok részvétet kifejező leveleket, hozzászólásokat. nem szeretnék ilyeneket olvasni. aki bírta őt, és együtt érez, az hozzászólásban csak egy " :) " mosolyt küldjön neki. nem szeretnék :( - ket látni. 
nem célom lájkokat sem gyűjteni ezzel, de ha együtt érzésedet ezzel akarod kifejezni, nyugodtan nyomj rá. ez esetben ne azt jelentse, hogy tetszik, hogy elment, hanem hogy tetszett az élete.

köszönöm szépen.

Namaste!