drága Angi!

 

 

büszke vagyok rád. szeretem olvasni a történeteidet, a blogod akár egy szappanopera. :) sosem unalmas. és igen, nagyon motiváló. kívánom Neked, hogy jövőre minden célkitűzésedet elérd. de! azt is kívánom, hogy a dolgokhoz való hozzáállásod a boldog utat eredményezze Neked. rengetegszer látom (természetesen nem csak Nálad), hogy sok-sok időt töltesz azzal, hogy mi nem megy még, mi megy gyengébben éppen. a világon minden csak a megközelítés kérdése. ne amiatt sajnálkozz többet, amid nincs, hanem azt értékeld nagyon, amid van! :) tapasztalatom szerint, ha egy-egy gyakorlat nem megy, nem fejlődik egy ideje, akkor minél jobban erőlteted, annál jobban belekeseredsz. aztán, amikor már nem foglalkozol vele, csak laza aktivitással, akkor meg sikerül hirtelen a semmiből! és bizony ez nem csak a gyakorlatokkal van így, hanem mindennel az életben. tanuld meg a laza aktivitás fortélyát! :) nyerni menj, de ne félj attól, hogy veszítesz. odateszed magad, de nem baj, ha épp nem sikerül.

ez a kulcs! 

egy másik dolog: ahogy említetted is nyáron: félsz az elvárásoktól. csak azért, mert ismernek Téged sokan. ezek a démonok csak a fejedben léteznek! senki nem fog kevesebbnek tartani téged azért, mert esetlegesen nem minden gyakorlatban a tiéd a rekord a lányok közül Magyarországon. mi nem azért szeretünk Téged, mert te vagy a legjobb sportolólány a világon, hanem azért mert történeted van. szíved és lelked. amit látunk hétről hétre, hogy mennyire beleteszed a sportba. csinálod, küzdesz, harcolsz és még mindig nem adtad fel a mozgást, még mindig ott vagy! és segítesz embereknek, már a jelenléteddel is! azzal, hogy kitartasz, hogy csinálod, rengeteg embernek adsz erőt! gondolatot, hogy igen - ha ő meg tudja csinálni, akkor nekem is menni fog! és hány emberrel ismertetted már meg a mozgás örömét? hány nagyon kezdő kérdésre válaszoltál türelmesen?

örülök, hogy megismertelek. te egy remek ember vagy. 

Namaste,

Jay